A Sas

Sas madár vagyok
Állatkert az otthonom
Nem nagyon szeretem
Te sem szeretnéd

Ültem az ágamon
Néztem az embereket
Gondolatban repültem
Az álomfelhõk felett

Ültem az ágamon
Bámultam a rácsot
De az eget láttam
S nem voltak korlátok

Ültem az ágamon
A padlóra szartam
Miközben elképzeltem
Az érzést, ahogy szálltam

A sasok istene ekkor
Szerencsével áldott
Egy óvatlan megnyíló pillanat
S már szabadon szállok

Az élet rácsok nélkül
Rövid volt és édes
Döglött kutyákat ettem
A tágas londoni égen

Ültem a fámon
Hiányzott egy érzés
A ketrecem emléke
És a napi etetés

Ültem a fámon
Egyedül az éggel
Láttam a kalitkám
S nem vágytam a fényre

Ültem az fámon
Tudtam, már megszelídítettek
Nem menekülhettem
Mikor céloztak az altatólövedékkel

Sas madár vagyok
Állatkert az otthonom
Nem nagyon szeretem
Te sem szeretnéd