Emesz Margit

Emesz Margit

Önarckép

Hanyas vagy?
Nevemet apámtól kaptam
Édesanyám virágillatos kertjében
Tanító nénit játszottam
Tanultam reáltárgyakat
Később humánanyag következett
Majd dolgozni készültem
Olyan helyre csak oda
Ahol sok ember van
Vágyam rémségesen komoly volt
Első fizetésemet szüleimnek adtam
Képgyűjtő lettem
Tanítványaim születtek
Sokan nagyon sokan lettünk
Egymás tanítására
Merthogy én is tanultam tőlük
A szülői házból hozott humor
Komolyan konzervált
Őseim figyelnek
Minden reggel
Újra indítanak
Bóka László soraival
„Csábítottak messzeségek
homlokukon csillag égett.
De ha feléjük indultam,
sárkány állta el az utam”
Emlékezni tudok de felejteni nem
Nem akartam egyikről sem lemondani
A másik ellenében élhet bármelyik
Keretekbe rejtett képek
A fotók élesen mesélik
A végtelen ember sziluettjét
A fényes arcú kétlábút
A vicsorgó négylábút
Testem darabjait
Mutató ujj irányát
Erők harcában a sikolyt
Erősebb i)gazságát

Mosolygó arcomon simogató szavak
Útra indítják paripák
Új nyerítését
A fényrefordulót
Árnyékból kel föl a fény
Ez az igazi lét
Ne hamis tétel erejével
Hanem tiszta sugárral
Vinni őrizni kell
Lelkem szabad
A hit erejével szabad
Betűzzék kedvükre a szómagokat

 

Megadom a szót magamnak

Minden képzeletet
fölül múl
egy mobil tel’
de Mozart se kutya

Pöttyös nyakkendőben
katicabogarak
farmerilladzó
babák ciculnak

Dögös hangok a turbón
Pillák remegnek
egy szembogár kéjesen
figyel szűk ketrecében

POTE-MIX-szel
utcák népét
magasba emelhetjük…
Sokan legyek, vagy ne legyünk

Keverünk-kavarunk
mixernek bebukunk
Monti csárdását
gitárra kenve massza/toljuk

Oppárabál! Az más…
Páholy  buggyos pezsgő
Illusztris pillanatok..
Ah! Csudák! Mily álnokvilág

Farsang tuszkolt ruhába
Jobb híján ez jutott
Csörgősipkám riogatott
de volt kit hívogatott

Fagyos kézzel
meleg szívvel
ölellek Benneteket

Tessék! Tessék választani!
A fagyos meleg is én vagyok.

Fény és árnyék

Fény árnyéka kísért
Dél tájékán sötétül ballag
Föld hátán vidul
Viaskodik lemenő Nappal
Estéli harangszó foszlik
Figyel a pettyes ég
Hajnal teste fogy
Világosságot ébreszt
Csillagszemeket
Fekete arcú napok
Micsoda mérték
Arcomat írná
Vetélkedő éhség
Tér sugarai törnek
Látásom cipészapám
Anyám árvasága
Hamis zajok nyesik fülem
Talán a fények
Eligazítanak

 

Terhes zajok

Micsoda zajos utca
Rongyos testek gyalogolnak
Fejezetek bennük
Széthullottak a betűk
Kezük kihűlt kézfogás
Tekintetük zöngétlen
Parfüm ízű hétköznapok
A vegyület üres kapaszkodó

Kinek szóljak
Hogy induljunk
Zöngés léptekkel
Ételbe sót tenni…

 

Szél hámozza a jövőt

Bíborbort iszom
Mellé dán sajt
Pénztárcám üres
Gazdag napom
Ritka pillanat
Csüti macskám
Hátam melegíti
A szoba üres-hideg
Nem létező párom vár
Hihetetlen erő
Gazdám odafönt
Ő meg ő nem győzhet
Le
Sarkos „derült ki” pillanat
Nem igaz
Mert tüsszentek erre az igazra
Úgy hogy az éjszakát
Ne riasszam el
Orrom WC-papírba törlöm
És hallom a sramli zenét
Micsoda legek
Fekete-fehér pillanat
Csíkos ügyek
Húznak összébb
Maradék jótékonyság
Önmagam felé
Előttem egyre
Vékonyabb szeletek
A tányér közepe sajtos máz
Rajta drámai elemek
Csúszkálnak
Korcsolyapálya
Előttem mások is jártak
Erőm eleink ereje
Óriások és törpék
Mondják
De ki az óriás
De ki a törpe
Nincs kérdés
Az én Édesanyám egy óriás
Aki fehér hajjal sír
Mert tehetetlen
Fél az éjszakától
A földi éjszakától
Este fél tízkor
Mikes Kelement idéz
Kilencven évvel
Ír nekem jövőt

 

Párizsi hajnal

Mint párizsi hajnal
Nekem olyan a Betlehem
Bársonypuha csönd
Nyomtalan lépések
Éjjeli kavalkád
Újra élek
Csillagjárásban
Jézuska éltet
Újabb karácsony
Lebegő lépések
Angyalszárnyon testem
Tömjénfüst hárfa
Jászol körül
Saruban a párizsi hajnal

 

Szabad akaratból

Láttál néma szájra
Kopott kabátra
Csöndre ítélt falut
Tanú a világ előtt
A világról magunknak
Szűk falú örökség
Tornya mögött meztelen ágak
Mellé nőttek a fák
Tüskés ujjakon jelek
Sajnálni kéne de magunkat
Mert a sovány testű templom
Arcokat emelő tornya int
Tudom igen tudom a szót
Harangszó egykori hívását
Csengő térdeplő csengését
Ismétli szél viszi-hozza
Ruhája lyukas huzatos
Törött tégla vacog
Vérzik az idő
Teste vér nélkül folyik
Templom körül vakolat ül
Belőle újabb magasodik
Tégla nélküli ház
Harangot viszünk a toronyba
Ugye eljössz
Visszatesszük a keresztet
Szárnyakat eresztünk
Magasba
Sovány testű templom
Arcokat emelő tornya int
Eresszük magasba
Szárnyainkat

 

Nem adom

Tárt karokkal világot öleltem
Bánat nélkül születtem
Bántam könnyedén
Emléktelen jövőt

Aztán nyakamat fordították
Reccsent könnyedén
Embervázam csont
Lelkem nem törhették

Vagytok bánatom
Zavaros felhők
Hitem rajtatok
Pillantásom porig fogyott

Kimúlt testem előtt
Ne álljatok
Virágot ne hozzatok
Lelkem ne riasszátok
Nem adom

 

„Te rongyos élet”

Hajnal szürke teste
Röpke ekevágás
Varjak hasította szántás
Ló patája süllyed
Fák hátán széllovas
Nyargal féktelen ködfalat

A fekete madár
Foltja fehér télnek
Szürke hajnal vendégsége
Mint jómagam
Tollas ruhám liheg
Gyors átváltozással
Szántás sorából kilesek
Dominósor az utca
Összetákolt romház a ház
Szembogarak héján vétkes napok
Rideg falak
Alig meleg ruhák
Gyerekzsivaj turkál
Epe ízű kondér felesel
Üres hangja pincemély
Visszhangja elveszett
Uzsonnaszünet az éj
De újabb napok jönnek
Féldeci ütleg éhség
És nő az uzsonnaszünet
Foltja nincs a senkinek
A tél is fehérebb
Törött szárnnyal fekszem
Magukkal túsznak vittek
Ruhám levenném
Változnék
Hajnal tépett teste vonaglik
Magam is koldulok
Éhes az uzsonnaszünet
Talán csak álmodom
Üres a játék
Már nem babázom
Árva könnye fejemen kopog
Kávét iszom
Indulok
Talán máskor fognám
De most felemás árnyékom
Csilingel az utcán
A hó fényes takaró
Zsivajból a csönd
Térdeplő könyörgés
„Margó néni éhes vagyok”
Kezembe tüzes pálcát
Ostort kapok
Kit fogjak
Gúzsba kit kössek
Patkót talpára kinek üssek
Fajtalan ostobák
Vagytok
Sima bőrű szobrok
Öntörvényű senkik
Amíg házatok elé a sarokra
Koldulni nem jártok
Törékeny szülöttek ti is voltatok
Dobókocka falán számok
Bohém álmok
Játékos lurkók
Kezetek bohóc fogta
Mentsváratok
De most
Széles zebrát fessetek

A gyerekek napsütésre vágynak

 

Másság

Kilúgozott a 24 óra
Estére jutott egy
Kiflivég

Nézem szemüvegem
Testi hibás
Egy fülem üli meg
Súlytalan

Mint Lenin akiről írták hogy él
Nevetve olvastam
Sorokat

Neve valaki között fűágy
Eldobták mert hagyták
Ma felsírt

Később fűnek-fának levelet írt
Hirdetést adott fel
Mások is

Új napot csilingelt a villamos
Féltestű génekről álmokat

 

Közötte senki

Kurva
Vagy
Rabszolga
Egy
Nőfajtaság

A hollók mindenütt
Egyformán feketék

Itt járt
És minden jót kívánt
Hogy halljak
Vakuljak
Sántuljak
Rabszolga én

 

Négy sor mozzanat

Hogy ne szenvedjünk
Jézus megtette értünk

De hogy itt maradtunk
Mi szenvedünk érte

 

Építkezem

Falak nélküli ház
Micsoda klastrom
Kincseim gyűlnek
Galambos erődöm

Tégladarab méhek szárnya
Anyám szava jaj
Titkos teste szépnek
Gyermekeim nevetése

Bach fúgái szólnak
Zsigereimben hallom
A futamokat akkor
Ha forrását találom

Vizet fogott a szomjas
Így élek én
Falak nélküli ház
Váram hitem erős

Szemüveg nagyító alatt

Félarcú hiányjel
Szodoma klub
Tagjai masíroznak
Sokarcú felhőkarcoló
Néha megremeg
Belőle a pénz
Páratlan páros bolyong
Maradék rétre zuhan a Föld
Fölpattan
Golyózápor alatt
Újra és újra
Halállal születik
Élni akar
Tested
Tetted
Te magad
Talpig égett gyertya vagy
Sebzett láng
Gyúlna újra
Kezed égeti
Karácsony tájékán
Huzatra vágyik a béke
Fuldoklik
Tombol hamis nyugalom
Valaki csöndet kopog
A maradék rét
Vadhajnal virága
Titkokat harangoz
Lantos kedvű
Fürtös felhők
Lombok között madárdal
Csobog a víz
Minden íze eleven
Teste parttal cseveg

Zöldlábú vízityúk
Lapátot kezem ügyébe ad
Sehol egy ember
Gyertyatestem
Faggyútalpam
Újra és újra
Teremtett világba készül
Kis Botond
Gyújtsatok gyertyát
Angyalokat lássatok

 

Tengermély
Kabai Gábor költőnek

Hallgasson zenét
És gondoljon rám

Már széthullottan
Egybehullott
Vagyok
Áramszünet esetén
Születésnapi
Egybeesés

 

És megláttam…

Isten
Lyukas markom
Foltozta

Szíve szívét
Adta

Kegyelme folyt
Átkarolt

Könnyes volt
És látatlan

Átrepültem
Az eget

Mellé ültem
Csöndesen

És megláttam
Ahogy

Lyukas markom
Foltozza

Feszes húrom
Égi ház

Háta égbolt
Szivárvány

Kezem
Imára
Fogta

 

Rontásból rontásba

Eltévedt a galamb
Békésen tojt
Tojáshéjon kopog
A kór

Lombos fákra repült
Kék égre
Lenézett
És sírt

Nyákos kezek
Sótlan ízek
Galambdúcon
Sakkozók

Valamiért valakit
Piszok mázlista
A fordítottja

 

Mamó valahol Erdélyben
Gulyás Gyulának

Kiszakadtam a világból
Furulyaszó vitt
Lépdelt ház körül
Mamó kendermagos kakast fogott
Nyakát éhes késsel elvágta
Vérét hóba csorgatta
„Mindennek élete
Vissza kell adni a földnek
Madár se vigye szét
Be kell takarni” – mondta
Udvari birodalmában motoszkált
Derekát köténye ölelte csokorba
Hajlott csontjaival ringott
Istállóban szénát osztott
Hümmögött motyogott
Mögötte fény hasított ajtót
Befelé hosszan nyújtózkodott
„Fázik a fejem
Mert öreg
Bekötöm”
Hajlított lendülettel öltözött
Vonalakból létra íródott
Fehér falra ágaskodott
Rajta tyúkok karattyoltak
Kecskegidák szökkenő szóval vidultak
Korhadt vályúban hólé
Cserfes szóval futkározott
Szél erős karjaiban

Erdély beszédes csendje
Mamó kincsesháza
Titkon csomagoltam
Éltető napjaimra

 

Nagyasszonyunk
  Jókai Annának

Üdvözlégy Mária
Asszonyok közül egy

Sokan vannak
Csak asszonyok
Szűk cipőben
Alázatos léptek
Keskeny lepedőn
Gyűrött minta

Áldott vagy Te
Az asszonyok között

Érte elevenednek
Molyos könyvek
Rongyos lapok
Fakó betűk
Rövid sorokban
Gyönyörű szemek

Imádkozzál érettünk
Bűnösökért most

És mindig mert
Született
Teremtmény mi
Bűnt imádkozunk

Sorvadó
Asszonyaink fejére

És halálunk óráján
Megáll az idő

Hogy indulhasson
Gyümölcskosarával
Nagyasszonyunk