előtted

tizennyolc év
onnan sok
innen tán kevés
van aki előre
van aki hátra néz
a kéz mely osztja perceit
keserves pontot mér bennem megint
hisz szavad nyomán betemet
az a tizennyolc
mi sok neked

mit ér vajon nekem
mire vitte porba veszõ lelkem
elõtted kapott javait
mi sikít ágálva bennem
a lenne több
a nincs már
az alig-alig
mi elveszett kezem között

nem értem
csudára bánt
hogy elillant már
és nem fájhat neked
az a tizennyolc mögöttem
mert elõtted ott van
akkor is
ha csak lehet

mi van velem
kire mire nézek
az évek érvei miért gyõznek
hisz az a lehet
nekem
van
éle mértéke enyém
csupán azért lehetek most neked
igaz öregféle
de testvér

kezeim meglelt fénybõl mérnek lehetõséget másokért
érted
és már nem fájnak az évek