A dinók csillaga

Elõszó

Az elmúlt években a tudomány és ismeretterjesztés területén rendkívül elterjedt egy -mindenféle interdiszciplinális és pszeudo konverzációs nézeteket nélkülözõ- populista, demagóg áltudományos nézet a dinoszauruszok kihalásáról, mely szerint mintegy 65 millió évvel ezelõtt szörnyû katasztrófa történt (egy mintegy 10 km átmérõjû iridium tartalmú kisbolygó becsapódása következtében): a Föld akkori élõvilágának tekintélyes része -köztük a dinoszauruszok- kipusztult. Bolygónk életében nem ez volt az elsõ (és utolsó!) katasztrófa; de az elõzõ “balesetek” következményeinek feltárására, okainak kutatására már csupán terjedelmi okokból sem vállalkozhatunk.* Célunk mindössze az imént ismertetett antitudományos, sci-fibe illõ fantáziaszülemény cáfolata, “bizonyítékainak” (mint pl. a néhány méter mélyen fekvõ, az egész Földön fellelhetõ iridiumréteg) nevetségessé tétele.
Félre ne értsenek: mi nem kívánunk senkit sem megsérteni, sem pedig tudományos elõremenetelében meggátolni! Mi kizárólag az igazságot keressük! Most a XXI. sz. küszübén, 65 millió évvel ezelõtt és 65 millió év múlva! Az iridiumrétegre visszatérve felhívom tudóstársaimat, hogy csak továbbra is szorgalmasan ássanak, keressenek! Fognak még további bizonyítékokat találni. Hiszen azt rendkívüli fáradtsággal, önmagukat nem kímélve, azok a középiskolás srácok ásták el, akik késõbb -mint köztudott- az ún. UFO gabonaköröket is néhány óra alatt elkészítették az egész világot nevetségessé téve. De mint mondták: -Ne féljetek! Tartogatunk még meglepetéseket a hiszékeny embereknek és a begyöpösödött tudósoknak!

Kutatómunkánk 1986-ban kezdõdött. Sikerült megfejtenünk a nagy titkot: miért bújtak el mintegy 65 millió évvel ezelõtt kedves kis állatkáink. Sajnos szörnyû tragédia bontakozott ki a szemünk elõtt. Katasztrófa sújtotta a dinókat: e nagy jövõ elõtt álló, az intelligencia és értelmes gondolkodás útján meginduló “állatok” végsõ menedékként a teljes visszavonulást választották. Idõnként elõbújnak és várják a segítséget: egy idegen fajt, aki megszabadítja õket. De szóljon helyettem inkább Dinomítosz, a költõ:
“Hüllõkrõl szólj nékünk Szent könyv, régen kihaltak,
Hosszan uralták õk ezt a bolygót; áldozva félõn
Minden segítõ s ártó mennyei Isteneiknek
Majd hitük eldobván odavesztek emléküket hagyván.
Szellem idézlek, ma éjjel beszélj minékünk is ezekrõl.”

Sajnos a mai kor embere szereti a dinókat. -Kedves kis állatok, -mondja mindenki-, pl. az Egyesült Államokban dinoszaurusz klubok, valamint dinoszaurusz vallási szekták alakultak. A dinoszaurusz feliratos pólókat és a gumi dinoszauruszbábukat pedig csillagászati áron árusítják a feketepiacon. Vallási, társadalmi és pszichológiai problémákkal is számolni kell, pl. ugrásszerûen nõtt azoknak a száma, akik dinoszaurusznak képzelik magukat. Én idõben figyelmeztetem Önöket: emberek! Óvakodjatok a dinoszauruszoktól!

*: Alcyone Archeológical Team (Alcyone régészeti csoport)

A dinók hányattatásának története

I. A dinók öntudatra ébredése

Az állatok élték mindennapos életüket vízen, földön és levegõben: egyesek legelésztek mások a többi állatra vadásztak, vagy tojásokat raktak, megint mások megették e tojásokat; a fák zöldelltek, az ég türkizben pompázott: egyszóval Gaián minden békét és nyugalmat sugárzott. Egészen 67 millió évvel ezelõttig. Kevés tárgyi bizonyíték maradt ránk ebbõl a korból, de annyit megállapíthattam, hogy az A. C. Clarke professzor úr által megismert civilizáció* hozta a Földre az elsõ monolitokat. Ezeknek több szoborábrázolása is ránk maradt, így bizton állítható, hogy legalább négy különbözõ monolit volt. (A monolitszobrocskák részletes leirása a Scientific Alcyone 1987. júniusi számában található.) A monolitok további sorsa bizonytalan, de a kutatást nagy erõkkel végezzük, hiszen rendkívüli tudományos jelentõséggel bírna egy épségben elõkerült darab. Az összefüggés így is minden kétségen kívül megállapítható a dinoszauruszok sajátságos kultúrájának hirtelen kialakulása és a monolitok megjelenése között. A különbözõképpen fejlõdõ birodalmak történetét egy késõbb megjelenõ mûvemben kívánom feldolgozni, itt térjünk rá a bekövetkezõ vég megismerésére, mely megállíthatatlanul közeledett.

*: Lásd. 2001, Ürodisszeia

II. A bukás

Nem volt könnyû a hiteles bukás történetének a birtokába jutnom. A Tibetben, majd Indiában történt hosszú utazásom alatt “beavatást nyertem”: a legnagyobb jóga mesterektõl sikerült tanulnom. Meditációim alatt elhagytam a mai világot, s lélekben hosszú idõutazásokat tettem a múltba. És ott találkoztam a Gonosszal. Vagy a Sátánnal, akinek így jobban teteszik. Kb. 65 millió évvel ezelõtt történt. Mint János apostol írja a bibliában (Jelenések könyve): “Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az õsi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.”

A gondosz uralomra jutott a Földön, és megajándékozta a dinoszauruszokat a tudással, akik õt tekintették uruknak. Elvetették a kapott törvényeket, és a Sátánt imádták. Ezzel olyat tettek, ami gonosznak számít az Úr szemében, ezért az Úr elhatározta, hogy elpusztítja õket. Isten így szólt a scoloszauruszokhoz: “Ti lesztek a kiválasztott nép. Térjetek meg és mondjátok meg a többieknek is, hogy térjenek meg az Urhoz, mert mindenféle csapással sújtalak titeket, amíg ki nem hal minden élõlény a Földön!”
Angyalokat küldött a Földre, és hét csapással súlytotta a dinókat.

Az 1. csapás: a sáskajárás

Az Ur látta, hogy a dinoszauruszok nem tértek meg, ezért elhatározta, hogy sáskákkal árasztja el a földeket. Meg is mondta a kiválasztott népének. Ekkor a scoloszauruszok megkérdezték: -mondd Uram, mi az a sáska? Ezen az Ur roppant meglepõdött, mert rájött, hogy nem teremtett sáskát. Mivel a teremtés hat napja már lejárt, ezért ekkor már nem illett sáskát teremteni. Igy hét nap és hét éjjel gondolkodott. A nyolcadik napon aztán teremtett 19 féle sáskafajt, s ezek elárasztották a földet. Ekkor a scoloszauruszok kérlelni kezdték az Urat, hogy fordítsa el tõlük ezt a csapást. Megigérték, hogy megtartják a parancsokat. Ezt bizonyítandó munkásokat gyûjtöttek, mert elhatározták, hogy templomot építenek az Urnak. A király azonban megkeményítette szívét, és nem adott pénzt az építkezésre. A dinók továbbra sem hittek az Istenben, vagy más isteneket imádtak. Ezért az Ur elhatározta, hogy újabb csapást mér rájuk.

A 2. csapás: Az Ur mondá Mozsahikhrunak: költözz népeddel a tengerek mélyére, mert a Földet jégesõvel árasztom el!

1992 tavaszán Baján járt Cousteau kapitány, majd a kapott Jégtörõ IV-en dunai expedícióra indult. A kínálkozó alkalmat megragadva hosszas szakmai beszélgetésbe merültünk, és így megismerhettem a dinókat súlytó következõ megpróbáltatást. A beszélgetés után rekontstruáltam ezt az interjút, melybõl kiderül a második csapás hiteles története.
-Már 50 éve rájöttem, hogy a megoldást a tengerben kell keresni: és valójában ezért jöttem Magyarországra, hogy a Dunán kiegészítsem ismereteimet. Jöjjön, mutatok Önnek néhány fényképet, amit a fiam készített. (A tenger alatti képeken Cousteau kapitány látszik dinoszauruszok társaságában.)
-Szenzációs! -kiáltottam teljes extázisban. Tehát élnek! -Bizony, bizony. A földön hatalmas víz alatti barlangok találhatók, ahol a composognathusok felépítették városaikat, és egy rendkívül különleges technikai civilizációt alkottak. Tehát kifejlõdött bennük az értelem! Önnek elárulom: fõvárosuk a Bermuda háromszögben található. Most tanulom a nyelvüket, és elmesélték, hogy miért költöztek a tenger alá, illetve hová tûntek a szárazföldi társaik. A scoloszauruszok megfenyegették a népet a hét csapással, de õk csak nevettek rajtuk. Amikor a jövendöléseknek megfelelõen hatalmas jégesõ kezdõdött, majd árvizek köszöntöttek rájuk, megijedtek, hogy beteljesedik az Ur akarata, és elpusztulnak a dinoszauruszok a föld szinérõl. Ekkor határoztak úgy, hogy leköltöznek a víz alá, és ott vészelik át e borzalmas korszakot. Most többet nem árulhatok el, de remélem még találkozunk!
-Profeesszor úr! -vágtam a szavába, mielõtt még elmenne. Egy kérdés erejéig térjünk még vissza a Dunára: ezek után milyen felfedezésekre számít?
-A Japán-tengerben kaptam egy megbízást. Bizonyos jelek alapján az ott lakó dinók megállapították, hogy élnek még szárazföldi társaik: rejtett víz alatti barlangokban húzták meg magukat. Megkértek, hogy rögvest utazzak Loch-Nessbe, de én a hosszabb utat válsztottam, és átkutatom az európai tavakat is, bár hihetelenül kevés az esélyem a sikerre. Talán néhány hibernált példányt találok.

A 3. csapás: “… és a dinoszauruszok fütyültek az Urra, s irtózatos bünöket követtek el a 6. parancsolat ellen.”

A “Jurassic Park” bemutatása után kötelességemnek éreztem interjút készíteni az érintettekkel. A Floridai Nemzeti Park mexicói éttermében beszélgettem Dr. Richard Stonnal, akit a forgatás befejezése után már újabb munkában találtam.
“Még az Isla Nublar szigeten támadt az az ötletem, amit a leletek nagy valószinûséggel megerõsítenek: a dinoszauruszok -már bocsánat a kifejezésért, de- homoszexuálisak lettek. Az embereknél ugyebár ez az arány 4-5%. Náluk ez fokozatosan elérte a 9O-95%-ot! De nemcsak a dinóknál találtam meg ennek a különös viselkedésnek a kialakulását: a madaraknál és részben az akkor kifejlõdõ kisemlõsöknél is. Bár ez utóbbiaknál a leletek roppant hiányos volta miatt még semmi biztosat nem állíthatok. A kutatásnak ebben a fázisában kapcsolódott be prof. Mac Jones aki neves víruskutató hírében áll. Talán meglepõ a foglalkozása, de a magam részérõl valamilyen vírusra gyanakszom. Sajnos az õsállatoknak csak a koponyája maradt ránk, így nem áll módunkban az agyban beállt változások vizsgálata. Igy inkább a további kérdõjelek szaporodnak, pl. -honnan jött a vírus? Talán a Földön kívülrõl? -jelenthet-e még valamilyen veszélyt? Ezekre a kérdésekre még nem tudunk válaszolni, további épen maradt leletekre van szükségünk a vizsgálathoz.”
-Köszönöm a beszélgetést doktor úr. Láttam menni készül, s a számlát megint én fizethetem. Gyorsan rendeltem még egy sört. De ivás közben döbbenten meredtem az ajtóra: dr. Stone és prof. Mac Jones kézenfogva távozott!

A 4. csapás: és az Ur megteremté a virágokat: a pitypangot, a búzavirágot, a pipacsot stb…

A világhírû tudósprofesszor, J. Ny. Jefremov -eddig titokban tartott- elméletét tárjuk fel Önök elõtt. Most át is adom a szót a professzor úrnak. -Pár szóban elmondva én a virágos növények megjelenésében látom a tragédia bekövetkeztének okát. Ugyanis a nagy testû állatok a lábaikkal felkavarták a mezõk, rétek virégzó részeit, majd a virágport belélegezve szénanáthát kaptak. Tehát végsõ soron ez okozta a dinoszauruszok kipusztulását.

Az 5. csapás: a mókuscickányok

Ezzel szöges ellentétben áll dr. Drenkó János teóriája, aki vaslogikával mutat Jefremov professzor elméletének gyenge pontjára egy megdönthetetlennek látszõ kérdéssel: -vajon mit kerestek a virágos réteken a dinoszauruszok? Talán legelésztek? Most pedig lássuk dr. Drenkó hipotézisét: Szerintem a dolgok lényege a mókuscickányok megjelenése. Köztudomású, hogy a Mezozoikumi idõ végén a mókuscickányok hatalmas tömegben lepték el a Földet, s ezek az óriási falánkságú állatok felfalták a dinoszauruszok tojásait. Természetesn bizonyítékkokkal szolgálhatok. Lássuk pl. a dunaújvárosi Intercisa múzeumban lévõ dinótojást (strucctojásként szerepel a nyilvántartásban), melyen gyönyörûen megfigyelhetõk e kis állatkák falánkságának nyomai: csak a feltört tojáshéj darabjait sikerült a régészeknek megtalálniuk.

A 6. csapás:

• • • “A Gencyna
      Isten ostora
      s vérében
      a HIV vírusa!”

A most következõ történetet a murcy-i levéltárak adatai alapján rekonstruálták közösen a Gencyna és a Homo Sapiens tudósok. A jelentés elolvasása után, a tényekhez szigorúan ragaszkodva adom közre a történteket.
“Elsõ mûszakosok akcióra felkészülni! Az elsõ tudományos felderítõ út 5 perc múlva indul! Ellenõrizzék a felszerelésüket. …
-Mmmm, menjenek már a fenébe -morgolódott Roy-, az embert még aludni sem hagyják. Kivette kezét a mellette fekvõ lány lábai közül, a fülére tette párnáját, majd a másik oldalára fordult és aludt tovább.
Nemsokára visszatértek a kutatóút tagjai, hatalmas mennyiségû állatot és növényt hozva magukkal. Aztán visszatért a sokadik expedíció is, az ûrhajó már tele volt az élõlényeken kívül mindenféle ásványi anyaggal is. Fél év múlva néha már szabadidõ is jutott a Földre érkezett gencynáknak. Egyéni felderítõ utakat szerveztek, -elsõsorban szerelmespároknak- a még megengedett 1O km sugarú körön belül. Ugyanis a Murcy tudósai a mezozoikumban, pontosabban a Kréta idõszak végén úgy 15O millió évvel ezelõtt érkeztek elõször a Földre, egy különös véletlen folytán. Egyik automata ûrszöndájuk a Földhöz közeledve észlelte annak oxigént tartalmazó légkörét, majd elhallgatott. Készítõi az ûrszonda némaságát a földi civilizációnak tulajdonították, így tudósokkal és katonákkal a fedélzetén kutatóexpedíciót indítottak bolygónkra. Nagy csalódásukra csak dinoszauruszokat találtak, így a Murcy egyik holdján létesített Galaxis Zooparkba elkezdték összegyûjteni az itt talált élõlényeket. A tudósok pedig azért nem hagyhatták el 1O km-nél távolabb az ûrhajót, mert annak fegyverei ilyen távolságig uralták a terepet.
Az egyik napon Royék sétálni indultak, s így édeskettesben kicsit jobban eltávolodtak a kelleténél. Köveket szedegettek, beszélgettek, mert az ûrruhától nem válhattak meg -ez a szabályzat elsõ tíz pontjának egyike volt-, hiszen az itt lévõ mikroorganizmusok könnyen végzetes katasztrófát okozhattak volna. Roy ekkor pillantotta meg a Tyrannoszaurusz Rex-et. Mellette a lány éleset sikított, és elájult. Roy megmerevedett, egy pillanatig nem tudta mit csináljon, hiszen a vadállat négyméteres léptekkel közelített felé. Már a feje fölött látta vértõl csöpögõ pofáját. Elõkapta kézifegyverét és lõtt lõtt lõtt! A golyók lepattantak a hüllõ vastag pikkelyirõl, s csak néhány hatolt be a testébe. A lányt kezénél fogva egy bokorba lódította, majd egy fa mögé ugrott. A Tyrannoszaurusz Rex a fának rontott, a férfi még látta a dõlõ páfránytörzset, majd a közelítõ állkapcsokat. Még egyszer lõtt a borzalmas pofázmányba, ám a vadállat a farkával oldalról iszonyatos csapást mért rá, néhány méternyi repülés majd gurulás után összetört gerinccel feküdt egy fa köré csavarodva. Szájából, fejéból, derekából ömlött a vér.”
Igy került a Földre egy pusztító vírus, és így ért véget bolygónkon a hüllõk hõskora.

A 7. csapás: a pusztulás?

A dinók tanultak a történtekbõl. Ebbõl nem következik, hogy megbánást tartottak volna, de úgy döntöttek, hogy nem várják be a hetedik csapást. Létszámuk így is rohamosan fogyott a pusztító vírusoktól. 65 millió évvel ezelõtt a még élõ dinoszauruszok döntõ többsége nagy piramisépítésbe kezdett, majd az elkészült mû biztosnak tûnõ belsejében meditációba kezdtek, s mély transzba merültek. A Föld megmaradt állatvilágával a tomboló vírusok végeztek. Ezután sokáig nem mertem visszatérni a múltba, s elmélkedéskor csak a szokásos levitációs gyakorlataimat folytattam. Évekkel késõbb tértem csak vissza a tett helyszínére. Szörnyû pusztulás képe fogadott: szinte minden elpusztult ami élt. De nem adtam fel, s bejártam a bolygó addig lakott részeit. A jelekbõl itélve a dinoszauruszok eltûntek a Földrõl…

III. A feltámadás

30 ezer évvel ezelõtt bolygónk sorsában újabb sorsdöntõ fordulat következett be: idegen kezek munkája nyomán újabb monolit jelent meg megnyitva ezzel az utat egy új értelmes faj, a Homo Sapiens Sapiens kifejlõdése elõtt. Kb. 13 ezer évvel ezelõtt történhetett: egy (vagy több) ember behatolt a mindaddig sértetlen Piramis belsejébe, bekapcsolva annak riasztórendszerét, és felébresztve az “alvó” dinoszauruszokat megadva nekik a jelet: itt az ideje bolygónkon visszaállítani a régi szép idõket, amikor még vízen – földön – levegõben a dinó volt az úr.

Atlantisz felvirágzása

A bizonyítékokat egy már elhagyott víz alatti UFO bázis átkutatásakor találtuk: levelek, két könyv, kidobott jelentések kerültek elõ. Mint megállapítottuk, három különbözõ nyelven íródtak: az egyik az ufonautákén (melyet még nem sikerült megfejtenünk), a másik a letûnt atlantiszi nyelven, harmadsorban pedig óegyiptomi hieroglifákat is találtunk. A megfejtett tekercsek tartalmát tárom most Önök elé.

Az ufonauták elhozzák a tudást.
“Mikor a hajnalfény felizzott, az ég magasából tüzes felhõ
ereszkedett Euénór hegyére. Poszeidón mennydörgött abban,
s jött égi bárkáján bölcsességet tanítva oktalan embereknek.
Papjaink áldozatra készültek – de megtiltatott.
Ki ismeri az Istenek akaratát az égben?
Az alvilág elhatározását ki foghatja fel?
Ami szépnek tetszik valaki elõtt, útálatos Isten elõtt;
Ami saját szívünknek útálatos, szép az Istennek!
Hogyan is ismerhetnék meg Isten útját a bárgyú emberek? (…)”

Leírás következik az ember- és állatáldozatok betiltásásról, a kapott alkotmányról, törvényekrõl, stb… Poszeidón isten megtanítja a népet a földmûvelésre, hatalmas építkezések, csatornázások kezdõdnek. Végül a földreszállt isten meghagyja a kapott tudás terjesztésének feladatát:

“Igy Atlantisz papjai hajókat építtettek, s indultak
tanítani a népeket Keleten s Nyugaton messzi tájakat
bejárva. Poszeidón látva beérni munkája gyümölcsét
felment Euénór hegyére, hová érkezése óta ember
lábát nem tehette, s mikor a Nap nyugovóra tért,
szörnyû villámlások közepette kúszott fel
egyre magasabbra, megtérve atyjának kebelére. (…)”

Ezután néhány nyugalmas évtized következik; pl. sikertelen majd sikeres merénylet a király ellen, rablóháborúk a keleti föld városai ellen, stb… Néhány tekercs hiányzik, így a békében eltelt idõ sem állapítható meg pontosan. Minden elõzmény nélkül, hirtelen jelennek meg a sárkányok félelmet hozva az emberekre. Az atlantiszi papok áldozatokat mutatnak be Atlasznak és Poszeidónnak, kérve õket, hogy ûzzék el szigetükrõl a gyíkszörnyeket.

“Megharagudtak az istenek és sárkányokat küldtek ellenünk?
Vagy már az isteneket is legyõzték idegen istenek?
A templomban áldozati tûz lobog: Poszeidón térj vissza
Segítsd meg népedet elûzni a gyíkszörnyeket!”

Ösi egyiptomi hieroglifákkal írt kõtáblán találtuk az egyiptomi papok jövendöléseit. A barlang valószinûleg egy egyiptomi szentély lehetett. A papok békét kértek az embereknek, s így szóltak Ámon istenhez az ég és föld urához:

“Ó uram, aki megteremtetted az embert,
Pusztítsd el a sárkányokat,
Vidd el tõlünk ezt a szerencsétlenséget!”

Menekülésüket egy másik tekercs mondja el.

Ozirisz isten összehívta papjait és így szólt hozzájuk:
“Átkozottak a sárkányok e földön, kegyetlen pusztulást hoz
visszatértük, mert az emberek bûnei számosabbak mint elõbb,
de e pokol teremtményeinek bûnei még az emberénél is számosabbak.
Pusztuljanak hát az emberek e szörnyekkel együtt! De ti térjetek
vissza atyáitok földjére, s építsetek hatalmas piramist, melyben
túlélitek a pusztulást! Mert átkozott a föld, melyet sárkányok
taposnak eltörlöm hát a föld színérõl õket, nyomuk se maradjon.”

Az Özönvíz

Az egyiptomiak készülõdésének híre eljutott Atlantisz királyához is, aki akkor csak nevetett, de 33 év múlva beteljesedett a jóslat:

“Az Ur dühe, dübörgõ hadként, mind magasabbra kúszva, rontott
a fény tornyos bástyáinak, s bármily erõs falak fogadták,
végül mégis az ármány gyõzött – cserépként összetört az ország.
Negyven napig ömlött az esõ a földre, villám sújtott a sárkányokra
negyven napig zúgott-morajlott a déli szél, sziklákat döntött,
sarkát a víz szügyébe vágta s korbácsával habosra verve
addig ûzte-hajtotta, míg csak ágaskodva a hegyre nem tört.
Zilált sörényû harci ménként szembeszökve, vadul sodorva,
hullám zúdult az emberekre, akik lentrõl mindegyre följebb
szöktek az ár elõl, s a csúcson tehetetlenül megrekedtek.
Ég-föld szakadt s már nem maradt hely biztonságos-
reszketve összekuporodtak, mint kutyák a falhoz lapulva.”

Itt véget ér a történet, de egyéb régészeti leletek azt sejtetik, hogy néhány ezren nyugatra menekültek, túlélve a katasztrófát, s így megmenekülve a sárkányoktól. Legalábbis minden jel erre mutatott, hát igyekeztek elfelejteni e szörnyû apokalipszist. A dinókon pedig beteljesedett a jóslat:

“Hét szörny pusztítja népedet
de a maradéknak sem lesz
nyugta mert otthonából kitúrva ûzött
vadként bujdokol megváltást keresve.”

De vajon eljön-e még a megváltás? Egyáltalán van-e, lehet-e még megváltás számukra? Mr. D. Hole Awkins ütötte nyélbe a találkozást Khroszun Güré Akrádok Mekhraszonnnal, aki egy pap. Mellesleg dinoszaurusz. S elmondta, amit a házigazdánktól már amúgy is tudtam: készülnek, mert hamarosan eljõ az Ö idejük; a környezetszennyezés által kiváltott globális felmelegedés okozta hõmérsékletnövekedés következtében bolygónk átlaghõmérséklete hamarosan eléri a +27 °C-t. -Az Ur adta, az Ur elvette, az Ur visszaadja, -mondta nyugodtan-, s beteljesedik Ekhreziél próféta jóslata.
Ezt a szózatot intézte az Ur Ekhreziél prófétához: fordulj az emberek felé, és jövedölj ellenük! “…

“A Föld ura lesz az Ember
s legyõzi a Természetet
magamagát gyõzve le ezzel
elérve mit gyilkos fegyverivel
nem tudott (elpusztítani Gaiát
s faját e világról) magára vonva
Isten pusztító haragját.
Elküldi hát az Ur angyalait
a Földre. Hétszer súlyt le
kardjával a vétkesekre
megváltva vérükkel a Dinók
nemzetségét békét s boldogságot
hozva örökre e világra.”

Ezután megtekinthettem a Vébirát, a dinoszauruszok szent könyvét. Az elsõ oldalig jutottam: “Isten újra szólt: Teremtsünk dinoszauruszt képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ök uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak, a csúszómászók és az összes ember felett, amely a földön mozog, vagy valaha is mozogni fog. És Isten megteremtette a dinoszauruszt a saját képmására.”

Baja, 1994.