Váltás a normál nézetre.

Teszt lábléccím

Teszt lábléccím

 Schäffer Erzsébet

Elszoktunk a csodáktól. Megy az élet, minden ki van számítva, nem történik semmi rendkívüli... (...)
Kislánykoromban volt egy szokásom: a csodavárás. Ha nagyon szerettem volna valamit,
akkor behunytam a szemem, és háromszor balra megpördültem a sarkamon.(...)
Egyszer megpördültem, és mikor kinyitottam a szemem, hát ott állt valaki. 
A csodákat nem kell lebecsülnie az embernek, s ha nem várjuk őket,
akkor is vannak. Szóval, ha valaki megkapargatja a saját életét, és
a kicsi pillanatokat összesöpörgeti, nagyon sok van, egészen biztos. 
Az emberek végigcsinálják a történeteket, és valahol a jóra várnak.
Valahogyan mindig ez derül ki: a jóra várnak. Még ha nincs is a homlokára írva,
és a világ a felszínen nem erről szól, de mégis ez van, mert enélkül semmi nem működne.