• Magyar
  • English
  • Deutsch
  • Hrvatski
Betűméret
  • Magyar
  • English
  • Deutsch
  • Hrvatski

Bajai Városi Könyvtár Hírlevél

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Belépés

Sötét lovas

Sötét lovas 1.

Indulj, paripám.
Hív az éjszaka.

Kalap a fejemen,
seprű alattam.

Villám cikázik az égen,
cirmosom otthon.
Hórihorgas az orrom,
számolom setét felhőimet.

Zeusz fegyvere előttem,
fellegekbe öltözik feketeségem.

Felveszem cirmos cicát lovamra,
kiszúrja nekem odalent a csibész lelkeket.
Aranyat villan pillantása,
valahányszor holdfény talál reája.

Itt van mindjárt a cirka pirkadat,
mi is pihenni térünk.

Ki emberfia idetalál,
ez a boszorkányos bűbáj.
Az én fellegváram.

Elvira cica és én, a két herceg lép be kastélyába.
Nyugvóban a Hold.
Nap simogatja tornyomat.

Sötét lovas 2. - Seprű szárnyán

Süvít az éj.
Énekel a szél.

Tűz melege hatja át váramat.
Uram vár sötét palástomban.

Villámokkal sújtja úrnőjét,
haragszik rám?

Felrepülök hozzá várába,
csuklya fogadja látogatásom.

Régen jártam nála,
seprűmet parkoljam le bátran.

Hol van a ragadozó?
válaszolok: most nincs velem.
Miért a kérdés?

Felelet nincsen rá,
hazarepítem magam.

Csúcsíves sötétkék tornyom olvad taláromra,
Elvira mellettem az ágyon.

Célba veszi házát,
hadd találjon rám az álom.

Hold jő értem,
az uramat szeretem.

 

Sötét lovas 3. - 1 negyed fordulat és tüzes bot

Udvar növekszik D-re,
ez éjjel kettő óra környéke.

Kalapomat hajam fogadja,
macska rágta.
Megdorgálom,
de nem pirongatom szét.

Tejutat rajzolok szikrákkal,
rá is téved pár házra.

Robban a nyíl és omlik a lak.
Célzóvíz nálam
és mégis cserben hagy.

Jelzőfény vadaknak
és látszanak világok ezrei.
Lángba borul pálcámtól mind,
merre lövésem suhint.

Jótéteményem függésbe kerül általam,
zuhanórepülő árny veti magát a mélységbe.
Őt követem seprűmről.

Szemem köríve adja a kérdést,
ez a férfi a csillagokból.
Parancsol keze ártó lángjaimnak?

Megvárom őt vétkes villámló botommal,
a hajnal hív hősies zugába.

Megbocsájtón nyílik magától uram ajtaja,
bűnbánó testemet keze simogatja.

Százezer sugár talpal arcomon lépteivel,
kettő negyed után a napfelkelte közel.

Ő az, ki mellém fekszik aranybíbor ágyában.
A vétkes asszonyt meleg takaróval ringatja álmába.

 

Sötét lovas 4. Éjszaka

Újabb próbatétel, mert dagad a Hold.
Uramnál ébredek,
még rajtam a takaró.

Sistergések szisszenő moraja sétál fülembe,
magamra öltöm szurokfekete leplem.

Karimás kiskalapom találom meg,
csillagok varrták a hegeket.

A Hold táncol fejfedőmön,
tanul még a lány.
Ezer esztendő is eltelhet,
mire színre lép belőlem
a bájital tanár.

Annyi idő nincsen,
Ő fehéren világít.
Örök időktől a társam,
éj nője vagyok Én.

Hetek mutatják magukat,
negyedek váltják egymást.
Lészen belőlem valaha igazi boszorkány?

A végtelen világok felé fordul tekintetem,
menni fog ez nekem?
Mesterségek öröklődtek évezredek óta,
amióta lidérc a lidérc.




Naptár

H K S C P S V
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
 

Érdemes elolvasni!

 Schäffer Erzsébet

Elszoktunk a csodáktól. Megy az élet, minden ki van számítva, nem történik semmi rendkívüli... (...)
Kislánykoromban volt egy szokásom: a csodavárás. Ha nagyon szerettem volna valamit,
akkor behunytam a szemem, és háromszor balra megpördültem a sarkamon.(...)
Egyszer megpördültem, és mikor kinyitottam a szemem, hát ott állt valaki. 
A csodákat nem kell lebecsülnie az embernek, s ha nem várjuk őket,
akkor is vannak. Szóval, ha valaki megkapargatja a saját életét, és
a kicsi pillanatokat összesöpörgeti, nagyon sok van, egészen biztos. 
Az emberek végigcsinálják a történeteket, és valahol a jóra várnak.
Valahogyan mindig ez derül ki: a jóra várnak. Még ha nincs is a homlokára írva,
és a világ a felszínen nem erről szól, de mégis ez van, mert enélkül semmi nem működne.

 

Kapcsolat