• Magyar
  • English
  • Deutsch
  • Hrvatski
Betűméret
  • Magyar
  • English
  • Deutsch
  • Hrvatski

Bajai Városi Könyvtár Hírlevél

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Belépés

DR. BERNHART SÁNDOR

(1889-1984)

Ősei azok sorába tartoztak, akik Baját felvirágoztatták.

Apai ágon elődei 1780 körül települtek Németországból városunkba. Az idetelepült családi ős kézműves volt. Apai nagyapjának, Bernhart Ernőnek, és nagyanyjának, Sámuel Anna Borbálának, egyik gyermeke volt édesapja, Bernhart Ernő (1862-1944). Apja kereskedőiskolát végzett 1875-ben. Előbb kereskedő lett, majd 1882-ben a Bajai Takarékpénztár szolgálatába lépett, ahol 49 évig dolgozott, és 1931-ben igazgató-főkönyvelőként ment nyugdíjba. Választott tagja volt a törvényhatósági bizottságnak, ügyesen rajzolt, hegdült és zongorázott. A sportban a vívást szerette.

Anyai ágon ősei szudétanémet származásúak. Az észak-csehországi Wartenbergben született dédapja, ahol háza és jelentős földbirtoka volt. A szabadságharc idején egyik fia, a daliás termetű Schütz Antal bevonult katonának. A negyvennyolcas zászlók lehanyatlása után - amikor már hazafelé tartott - elfogták. Büntetésül tíz évet kellett a csendőrségnél szolgálnia. Amikor nagyapja ezt az időt is letöltötte, állami alkalmazott, útmester lett. Feleségül vette a magyar származású Lerner Aloisiát, akinek fivére bajai kereskedő volt. Nagyanyja fiatalon meghalt. Ebből a házasságból jött a világra édesanyja, Schütz Anna is.

Dr. Bernhart Sándor Baján született 1889. május 5-én, a Deszkás utca 22. számú Schleicher-féle házban. (Ma ez a szép, barokk stílusú műemlék a 21. szám.)

Két testvére volt. Húga Anna, akit dr. Flórián Géza ügyvéd vett feleségül, és öccse Ernő, aki gyógyszerész.

Apai nagyszülei a Haynald utca 29. szám alatt laktak (ma Táncsics utca). Ezt a házat nagybátyja, dr. Bernhart János városi tiszti főorvos örökölte, ő lakott benne. Ugyanezen utca 32. szám alatt 1889-ben új házat kezdett építtetni. Amikor elkészült, apja megvette testvérétől a régi, 1780-ban épült copf stílusú házat. Odaköltöztek Deszkás utcai szülőházából.

Édesapja tanította nemcsak írni és olvasni, hanem rajzolni és hegedülni is. Később egy öreg német hegedűtanár oktatta. Rajz- és zenei tehetségét apjától örökölte. A német nyelvet is elég jól beszélte. Édesanyjának - aki tökéletesen beszélt, írt magyarul - anyanyelve a német volt, és gyermekkorától kezdve más lehetőségeket is biztosítottak szülei a nyelvgyakorlásra.

Első elemibe nem járt, a tananyagból magánvizsgát tett. Az 1895/1896-os tanévben kezdte el a második osztályt a belvárosi fiúiskolában.

Az 1898-99-es tanévben került a bajai ciszterci főgimnázium népes (53 fős) első osztályába. Ennek az iskolának nagy jelentősége volt szellemi és fizikai fejlődésében. Előmenetele az alsó osztályokban általában jó, közepes, a negyedikre jeles tanuló lett. Apja 1912-ben megrendelte a Magyar Remekírók 55 kötetes könyvsorozatát, majd megvette Shakespeare színpadi műveinek 6 kötetét. Ettől kezdve idejének jelentős részét olvasással töltötte. Mindinkább a zene, az irodalom, továbbá a filozófia és a művészettörténet kezdte érdekelni, megszűnt jeles tanuló lenni.

Gimnazistaként már egy kiváló zenepedagógustól tanult hegedülni. Az iskola haladó zeneiskolásaiból alakított zenekar tagja elsős korától kezdve, előbb másod-, majd elsőhegedűsként. Ötödikes korában szerepelt először szólistaként. Egy ünnepélyen Beriot koncertet játszott zongorakísérettel. Hatodikba járt, amikor vezérhegedűse lett az együttesnek. Zenei érdeklődését kiszombori rokoni nyaralásai jelentősen tágították, a zenekedvelő családtól újabb impulzusokat kapott. Amikor befejezte középiskolai tanulmányait, a zenében tanúsított kiváló szorgalmáért egy adományozó 10 aranykoronás jutalmát ítélte meg számára az iskola.

Irodalmi érdeklődését tanára kiterjesztette a világirodalom területére is. A tornaórákon leginkább az erőgyakorlatokban jeleskedett, vívókurzusokon vett részt, és sokat úszott..

Érettségi előtt eltűntek az iskolából könyvei, amelyeket kamaszos nyegleségből nem hordott haza. Otthon nem tanult, csak a tanítás kezdete előtt mondatta fel egy osztálytársával az aznapi leckéket, és az órák előtti szünetekben, valamint egyes órákon készült. Osztálya legjobb tanulója segítette felkészülését. "Jól érett" minősítéssel érettségizett 1909 júliusában. Másnap reggeltől élhetett azon szabadságjogával, amelyet eddig nem volt tanácsos gyakorolni. Gondtalan ifjoncként cigarettázva, sétapálcával a kezében sétálhatott a korzón, még a kávéházba is beülhetett. A tizenhárom érettségiző közül - ennyire leapadt az osztálylétszám - mindenki tudta, hogy milyen pályára lép, csak ő volt bizonytalan. Muzsikus szeretett volna lenni. Nem szólista, csak kamarazenész. Apja hallani sem akart erről. Nem helyezkedett szembe akaratával, nehéz szívvel bár, de beletörődött abba, hogy jogi tanulmányokat folytasson.

Édesanyja húgánál Csehországban nyaralt az aranyifjú egy hónapig, majd 1906 -ban beiratkozott a budapesti egyetem jogi fakultására, de csak egy félévet hallgatott, 1907-ben átiratkozott a bölcsészkarra aztán ugyanezen év szeptemberében ismét vissza a jogira. Gyakornokként a Magyar Takarékpénztárak központi jelzálogbanki osztályán tevékenykedett és a Szent Imre kollégiumban kapott ellátást. Első alapvizsgáját 1908-ban teszi le. Tanulmányait 1910-től Kolozsvárott folytatta, és itt is fejezte be.

A budapesti ügyvédi vizsgálóbizottság előtt 1913. október 29-én ügyvédi vizsgát tett, és ügyvédi oklevelet kapott. Huszonnégy évesen állítólag ő volt az ország akkori legfiatalabb ügyvédje.

Elégedetlen volt helyzetével, nem vonzódott a jogi pályához, talán ezzel magyarázható, hogy felébredt benne egy ideig a német öntudat -német származású lévén, részben német kultúrán nevelkedett -, és az országból is el akart menni.

Egyik egyetemi évfolyamtársa a legnagyobb brassói ügyvédi irodában szerzett számára állást 1914 januárjában. Főnöke később a város polgármestere lett. Itt gazdagította jogi tudását, kirándult, télen síelt. Nagy élménye volt, hogy egy Németországból idejött pilótával itt repülhetett először életében. Társaságba ritkán járt, mert Hoffmann Edittel, egy kedves és okos szász lánnyal töltötte legtöbbször szabadidejét, akivel németül társalgott.

Rövid bajai tartózkodás után Újvidéken helyezkedett el, dr. Szentiványi Ármin, bajai származású ügyvéd irodájában. Ide még apja ajánlotta, ugyanis már régebben tervezgették egy közös iroda létesítését. Nagy fizetést kapott, el sem tudta költeni. Sportolt és társasági életet élt, szerb fiatalokkal barátkozott a világháború közbejöttéig.

Mivel katonaköteles korú is volt - és Szentiványi felszámolta irodáját - hazajött Bajára. A vele nagyjából egykorúak már bevonultak, ezért önként jelentkezett azzal a céllal, hogy a Bécsben alakuló egyetemet végzett önkéntesek közé kerüljön. Zomborban jobboldali lágyéksérve miatt alkalmatlannak minősítették, de a Wiener Akademische Legion sem alakult meg.

Baján a városházán saját akaratából, fizetés nélküli önkéntes munkát vállalt a katonai szolgálatot teljesítők - köztük az aljegyző - helyettesítésére. Elintézetlen ügyek garmada tornyosult előtte. Szabadidejét barátaival töltötte. Közéjük tartozott Oltványi (Artinger) Imre, aki művészeti író, bankvezető és szerkesztő lett, s később igen magas beosztású közhivatali állásokat töltött be; Dezső (Deutsch) Alajos, a külföldön világhírűvé vált karikatúra-művész és Drescher Pál - későbbi nevén Szentkúty -, aki verseket írt és Goethét fordított. Beszélgettek, vitatkoztak, muzsikáltak és sportoltak.

Jelentkezett újabb pótsorozásra. Brassói repülőélményét nem feledve pilóta szeretett volna lenni, de technikai előképzettségének hiányában ide nem vették fel. A zombori 23-as gyalogezredhez kellett volna bevonulnia, de tüdőgyulladást kapott. Felgyógyulása után dr. Borbíró (Vojnics) Ferenc polgármester felmenttette, hogy a közben elhalálozott városi számvevő helyére kerülhessen 1917. november 2-án. Munkaköréhez nem adtak segítséget, feldolgozta a hivatal kétévi hátralékát, vagyis takaríthatta Augiás istállóját. Sérvműtéte után 1917-ben ismét bevonult Zomborba, hathetes kiképzés után Szabadkára küldték tiszti iskolára, de 1917 szeptemberében hazatért, mert a polgármester - tudta nélkül - ismét felmenttette, hogy feldolgozza a még hátramaradt restanciát.

Ráérő idejében evezett, barangolt az ártéri erdőkben és muzsikált, közreműködött liceális műsorokban a városházán, a templomokban és másutt. Amikor Baja 1918. november 13-án szerb megszállás alá került, polgárőrséget szervezett, amelynek tagjai a fosztogatások megakadályozása érdekében járőröztek a városban. Esküt a megszállóknak nem tett, nem akart szerb impérium alatt szolgálatot teljesíteni, lemondott állásáról 1918. december 17-én. Ezért nem nézték jó szemmel. Ezekben a nehéz időkben a muzsikálás öröme segítette közérzetét elviselhetőbbé tenni. Egy ideig francia katonák is tartózkodtak Baján. Egy zeneszerető őrnagy segítségével - aki részt vett barátja, Bajai Ernő lakásán rendezett házi muzsikáláson - 1919. március 10-én átszökött az Érsekcsanád határában húzódó demarkációs vonalon.

Budapesten a Menekültügyi Hivatalnál jelentkezett, és 1919. március 17-én a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közélelmezési hivatalának munkatársa lett. Amikor kikiáltották a Tanácsköztársaságot, volt egy olyan terve - ezzel Szamuely népbiztoshoz is fordult -, hogy a megszállt területek visszaszerzésére szabadcsapatokat szervezzenek. Nevezett meghallgatta, majd helyetteséhez utasította, végül nem foglalkoztak ötletével.

Közélelmezési tisztviselőként utazási engedéllyel Érsekcsanádra ment. Felhatalmazást kapott arra, hogy szervezze meg a községben a direktóriumi és munkástanácsi tagok megválasztását. Ezt úgy hajtotta végre, hogy a régieket választották meg. Bajba keveredett, le akarták tartóztatni, Bajára szökött. Itt fogdába záratta a szerb városparancsnok. Édesanyja egy Zsolnai-vázát adományozott a rác pópa feleségének, és másnap szabadon engedték. Szabadulás után nem lépett közszolgálatba.

Körül akart nézni Budapesten, de mire odaért, pénzét a nemzeti hadsereg rosszhírű vitézei elkobozták. Egy ideig kalandos foglalatosságot választott, csempészéssel biztosította megélhetését. Budapest és Belgrád között csempészett valutát, gabonát. Sőt egy 1920. április 2-án kiállított bevásárló igazolvánnyal húst és zsírt is, mert a határőrök pálinkával megvesztegethetők voltak. Sikeres útjait aztán abbahagyta, nem neki való tevékenység volt ez. Biztosítási ügynök lett, de vidéki útjáról üzletkötés nélkül tért vissza.

Beállt dr. Glatz Erik ügyvédhez 1920. július 2-án. Aztán rövid ideig egykori újvidéki főnökének, dr. Szentiványinak is társa lett Váci utcai irodájában. Ajánlatára társult vele, de reményei nem valósultak meg, ezért békében elváltak, barátok maradtak. Dr. Glatz Erikkel társult 1921 júliusában. Kisebb operáción is átesett, a Rókus Kórházban megműtötték orrsövényferdülését.

Amíg Budapesten dolgozott, tartotta kapcsolatát Bajával, csonka Bács-Bodrog vármegye székhelyévé lett szülővárosával. A város szerb megszállás alóli felszabadulásának első évfordulóján, 1922. augusztus 22-én tiszteletbeli főügyésszé nyilvánították.

A fővárosban ismét a házasságkötés gondolata foglalkoztatta. Első felesége ugyanis, a még Brassóban megismert Hoffmann Edit (1888-1945) művészettörténész volt, aki a Szépművészeti Múzeum grafikai osztályának vezetője lett. Ez a házasság rövid ideig tartott, nem illettek egymáshoz. Budapesten 1926. június 30-án házasságot kötött Zigány Klára testnevelő tanárral. (Zigány Klára Budapesten született 1898. szeptember 9-én, és New Yorkban halt meg 1984. szeptember 8-án.) Ez a házasság már élethossziglan tartó, boldog házasság lett. Két gyermekük született, Sándor és Klára.

Bajára 1926 augusztusában telepedett vissza. Három évig folytatott ügyvédi gyakorlatot. Felesége 1937-ig tanított a kereskedelmi leányiskolában. A törvényhatósági bizottság 1929-ben - szótöbbséges bizalmi nyilatkozatával - meghívta városi ügyésznek. Amikor általános tisztújításra került sor, horconcours (ellenjelölt nélkül) egyhangúan, örökös időre tiszti főügyésszé választották.

Közigazgatási továbbképző tanfolyamon vett részt 1936-ban, amelyről értekezést készített. Megfogalmazta benne saját közigazgatási elképzeléseit is, amivel elismerést szerzett. Ebből csak egy mondatát idézzük: "A legjobb tehetség szerint, a legnagyobb hatékonysággal dolgozni."

Tevékenységéről, érdemeiről, magatartásáról sokat lehetne elmondani. A bajai társadalmi élet középpontjában tevékenykedett. Elnöke volt a Liszt Ferenc Körnek, és aktív tagja a városi szimfónikus zenekarnak. Ugyancsak elnöke az Evezős Egyletnek, ahol az idényben majdnem naponta evezett és úszott. Mint elnök a Bajai Sport Egyletet felvirágoztatta. Még Trianon idején - amikor az angol flotilla itt állomásozott Baján - ökölvívást tanult egy angol tiszttől. Ezután segítette az ökölvívó szakosztály létrehozását, amely nemsokára országos hírű lett.

Dr. Borbíró Ferenc polgármester nyugdíjazása után, 1937. október 9-én választották meg polgármesternek. Két jelölt volt, dr. Puskás Dezső polgármester-helyettes és dr. Bernhart Sándor tiszti főügyész. Puskás 44, Bernhart 77 szavazatot kapott. Székfoglaló beszédében kifejtette álláspontját hazafias és vallási kérdésekben - állást foglalt zsidó barátai mellett -, és felvázolta városfejlesztési programját. Igen nehéz időkben vette át a város vezetését. Közel egy évig főispáni teendőket is ellátott 1942-ben. Működésének legnehezebb korszaka 1944. március 19-től kezdődött. Nem pártérdekeket, városérdekeket szolgált. (Jelleméhez további adalékként elmondhatjuk, hogy a szerb megszállás alatt nem volt hajlandó tisztviselőként esküt tenni, de a városban 1931-ben - a szerb megszállás alóli felszabadulás 10. évfordulóján - zajló nagy névmagyarosító lázban nevét nem változtatta meg.)

A front közeledtére 1944. október 19-én hagyta el a várost, az akkori előírásokat betartva, de csak másnap reggel kelhetett át a Dunán. Ugyanezen a napon Dombovárra ment, aztán családjához Bakonynánára. Ott éltek december 4-ig, majd Budapesten laktak a pesti oldalon, amíg az orosz csapatok január 16-án oda nem értek. Februárban vérhasban megbetegedett, majd március 26-án visszajött Bajára.

Itt igazolóbizottság elé állították, amely határozatával megfosztotta állásától. Igazoló nyilatkozatot írt, fellebbezett - ügyét nem tárgyalták -, elkobzott ingóságait kutatta, a Szegedi Ügyvédi Kamara névjegyzékébe való felvételi kérelmét és fellebbezését is elutasították, így ügyvédi praxist nem folytathatott. Családi házukat 1952-ben államosították, nyugdíjának folyósítását beszüntették.

Ettől kezdve sok viszontagsággal, megpróbáltatással teli lett sorsa. A betonútépítő vállalat különböző munkahelyein dolgozott. Padragon, Balmazújvárosban, Balatonalmádiban, Vidornyaszőlősön és Városlődön. Volt konyhai, üdülő- és általános adminisztrátor, motorszivattyú-kezelő és építkezési felelős. A nehéz viszonyok miatt elhatározta, hogy Amerikába megy gyermekeihez. Feleségével 1961. szeptember 14-én - Klára lányuk hívására és támogatásával - érkeztek New York-ba.

Egyszer látogatta meg szülőhazáját, 1969 decemberében, ekkor Bajára is eljött. A város akkori vezetői fogadták, végigvezették Baján.

New Yorkban, 94 éves korában halt meg 1984. március 28-án. Hátrahagyott dolgai között találtak egy kis zacskó bajai földet, kék-sárga és nemzeti színű szalaggal átkötve.

Baja polgármestere volt 1937. október 9-től 1945. június 4-ig. Baja város képviselőtestülete posztumusz díszpolgári cím adományozásával ismerte el kiemelkedő munkásságát, melyet gyermekei 1992. június 18-án vettek át. A díszpolgári cím adományozását többek között így indokolta a város: "Hétéves polgármesteri működését tisztességes életfelfogása, kötelességtudata, városszeretete és humánuma vezérelte. Nem politizált, nem szerette a szélsőségeket, a hangos hazafiaskodást. Több javaslat megismerése és gondos mérlegelése alapján döntött. A család és munkaszeretete hatotta át egész életét. .... A háborús évek alatt mutatkozott meg igazán nagyszerű emberi jelleme, példamutatóan viselkedett a lengyel menekültek elhelyezésében, a lengyel katonák határon való átsegítésében, a zsidó emberek, munkaszolgálatosok megmentése során... A várost olyan kereskedelmi és idegenforgalmi központtá kívánta fejleszteni, amelyben gazdag tudományos, társadalmi és kulturális élet folyik."

Nem érhette meg, hogy Izraelben, a Jád Vásémben 1994 októberében a Világ Jámborai közé sorolták, és nevét megörökítették az Emlékfalon, mivel az üldöztetés idején, a megszokottól eltérően bátran kiállt a bajai zsidóság mellett, védelmezte őket.

Dr. Bernhart Sándor tekintélyét nem állásával szerezte meg, hanem azzal, hogy a város érdekeit sohasem tévesztette szem elől, liberális szellemű és nagyszerű szervező, vezető, irányító volt.

 


Naptár

H K S C P S V
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
 
 

Érdemes elolvasni!

 Schäffer Erzsébet

Elszoktunk a csodáktól. Megy az élet, minden ki van számítva, nem történik semmi rendkívüli... (...)
Kislánykoromban volt egy szokásom: a csodavárás. Ha nagyon szerettem volna valamit,
akkor behunytam a szemem, és háromszor balra megpördültem a sarkamon.(...)
Egyszer megpördültem, és mikor kinyitottam a szemem, hát ott állt valaki. 
A csodákat nem kell lebecsülnie az embernek, s ha nem várjuk őket,
akkor is vannak. Szóval, ha valaki megkapargatja a saját életét, és
a kicsi pillanatokat összesöpörgeti, nagyon sok van, egészen biztos. 
Az emberek végigcsinálják a történeteket, és valahol a jóra várnak.
Valahogyan mindig ez derül ki: a jóra várnak. Még ha nincs is a homlokára írva,
és a világ a felszínen nem erről szól, de mégis ez van, mert enélkül semmi nem működne.

 

Kapcsolat