Váltás a normál nézetre.
Teszt lábléccím
 Schäffer Erzsébet Elszoktunk a csodáktól. Megy az élet, minden ki van számítva, nem történik semmi rendkívüli... (...) Kislánykoromban volt egy szokásom: a csodavárás. Ha nagyon szerettem volna valamit, akkor behunytam a szemem, és háromszor balra megpördültem a sarkamon.(...) Egyszer megpördültem, és mikor kinyitottam a szemem, hát ott állt valaki.  A csodákat nem kell lebecsülnie az embernek, s ha nem várjuk őket, akkor is vannak. Szóval, ha valaki megkapargatja a saját életét, és a kicsi pillanatokat összesöpörgeti, nagyon sok van, egészen biztos. Az emberek végigcsinálják a történeteket, és valahol a jóra várnak. Valahogyan mindig ez derül ki: a jóra várnak. Még ha nincs is a homlokára írva, és a világ a felszínen nem erről szól, de mégis ez van, mert...