Valaki öleljen

 

Színeim kopnak e szédült nagy viharban,

kis harcban és nagyban is folyik a vérem,

régen szólt szívemhez tiszta ízű dallam,

hű agyam egyre csak fárad és nehezül.

De hevül vágyaim örök tüzű csokra,

csonka életem néma hittel menetel.

 

S míg nem ül rá teljesen a téboly fejemre,

addig is öleljen valaki remegve!