Tavaszi reményem

 

Kerekded április

kínálja a tavaszt,

virágokon gurul

a kacérkodó szél,

Isten és természet

alig hall most panaszt,

telt bokrokat csiklandoz

a meztelen fény.

 

Erdők szép öröme

madaraktól hangos,

árnyékukat ölelik

a szerelmes fák,

mindent ami csodás

a napsugár nyaldos,

világ keblét pompázzák

színek és formák.

 

Ragyogva zöldellnek

bársony füvek s lombok,

maguk alatt hevernek

legyengült gondok.

Kabátom, bánatom

eldobhatom talán,

szívemből is el kell,

hogy múljon a magány.