A TAVASZ MOSOLYA

Februártól elbúcsúzva
kikeletel már a lélek,
bodzarügybe bújtatja
az Úristen a reménységet.

Menekültében a vén tél
nem hord össze hetet-havat,
kék végtelen márciusol
fenn az égen, nevet a nap;

levetkezem, szél simogat,
napfény ragyog köldökömön,
szívem tágul, kedves tavasz,
mosolyodban gyönyörködöm.