TARISZNYÁS ESZMÉLET

Félelmeim ellen boldogság kellene,
vagy óriási hit, ami elhord hegyet,
s a hegy helyén nőne a jövő szelleme,
egy hatalmas tölgyfa, amely égbe vezet.
-
Ágról-ágra lépnék, míg szárnyam nem nőne,
repülni könnyű lesz, ha a szívem nevet,
mosolyognék múltra, jelenre, jövőre,
nem tarthatna lépést velem a képzelet.
-
És ez a feltevés holnapra valóság,
szabad leszek, tiszta,  nem köt gúzsba semmi,
tarisznyám a szívem, benne ezer jóság,
nem akarok mást, csak szeretni, szeretni!
-
Hisz Istentől vagyok, nézzed szelíd arcom,
elűzöm róla mind a vad felleget már,
akárhány volt vesztes, kínszenvedett harcom,
én győztessé válok, hogy felnézhess reám!