SZERELEM VAGY FORRADALOM

Szabadságot tépáz a fáradt nyomor,
az egész test bénáz, üres a gyomor.
Csupán a vágyak duhajkodnak vérig,
szélcsendtől egészen  viharos szélig.
-
Kellene végre már egy forradalom,
suttogás helyett üvölteném dalom,
dadogást feledve fény lenne szavam,
használnék fegyvert is, ha már kézben van.
-
Ez csupán ábránd, érzelmi keletű,
zavar a féreg, a rengeteg tetű,
s mi bánt még? szaggatják ingem az ágak.
-
Vagy inkább szerelem lenne jó talán,
valaki szívében meglelni hazám,
aki vad csókjával harapná számat.