Szerelem

 

Lábaim elé gurított

vörös szőnyegként

hever odaadásod.

Fejünk fölött a fán

harkály kopácsol,

arrébb patak kígyóz,

halkan csobog, az égen

kondenzcsík rohan.

 

Szívünk egymásban dobog –

s a végtelenbe zuhan.