TÉLI ÉLMÉNY A SUGOVICA-PARTON

Lépkedek a fagyosan
kemény meztelen homokon.
Századnyi varjú feketül,
károg bele a szürkületbe.
Szótlan a fáradt folyó,
hite most homályló,
mint a tétova remény.

Az iszapban hallgat a
rejtelem, a hártyázó
hideg vékony szagától
borzong a vézna víz.
A fűzek szomorú ágain
ott csüngnek még az
ősz megdermedt álmai.

Nyírfák szépsége szólít,
integet, száll felém
fehérlő mosollyal.
Felejtem keresztem s a
világ fájdalmát, szemeim
előtt libbenő öröm.
Nézem a három fácskát,
táncos fátyluk mily könnyű.

Ábrándozom is, de hiába.
Nem változnak lánnyá,
hogy érintésüktől
tavaszba, nyárba
szökkenjen didergő
mindenem.