Versei

Akarsz-e énvelem?
A legjobb kezekben
A mindenség peremén
A szénában
A szürke varjú
A tavasz mosolya
A vers és én
Az ősz mámora
Édes hazám
Egy ébredő reggelen
Együttlét
Esőben
Fekete este
Fűzfa a Kenderes-patak partján
Gallyként visz a szél
Ha a csönd ölel
Hegedűs leszek
Istenréten
Karácsonyoló
Kék reggel
Kékes felhőkben
Költő születik
Lakatok a Türr-kilátón
Már csak gyermek tudok lenni
Nem oltár
Mossatok tisztára
Ősz leszek
Poétahalál
Szerelem
Szerelem vagy forradalom
Szeretkezünk
Tarisznyás eszmélet
Tavasz vére
Tavaszi reményem
Tavaszod leszek
Téli élmény a Sugovica parton
Templomlépcsőn ülök
Töltődjünk újra
Valaki öleljen
Zászló a kilátón

KASZA BÉLA

 

 

 

 

 

Önmagamról

 

Buja vagyok, mint fonnyadt levél,

fehér, mint korom ragyogása,

fényes, mint koldus palotája,

s forgatott, mint unalmas regény.

 

Erős, mint elfelejtett remény,

kemény, mint sóhaj kopogása,

vidám, mint halott koponyája,

s valóságos, mint képzelt erény.