Istenréten

 

Tizenöt év óta

ismerem e helyet,

itt minden levélben

a Teremtő integet.

Rengetegnyi fűszál

hajladozik kéjjel,

vadvirágok illata

egyesül a fénnyel.

 

Gyönyörű Istenrét,

közepén a nagy tölgy,

szürke törzsét jórészt

takarja a sok zöld.

Plédemen hasalok,

levetettem ruhám,

enyhe szellő érint,

testemen napsugár.

 

Feltámad a szél,

könnyű felhők jönnek,

lányos lelkű árnyék,

kicsit megszeretget.

Meghatódom ettől

s a többi szépségtől,

csókot kapok vállamra

libbenő lepkétől.

 

Anyaföld lágy ölén

kisgyermekként sírok,

ölel a természet,

közben verset írok.

Aprócska világok

sokasága velem,

egy vagyok a mindennel,

ha megtalálom helyem.