HA A CSÖND ÖLEL

Fájdalom-gyönyörnek,
mosolynak születtem,
hogy remegjek kéjjel,
mert vernek, szeretnek.

Porszem vagyok, tiszta,
felhő leszek szélben,
szél vagyok magam is,
csók a csillag-éjben;

csillag leszek, szédült,
megigéz egy ének,
dal vagyok s köröttem
táncolnak a fények.

Tánc leszek meg tűzfény,
szabadság és álom,
de ha a csönd ölel,
többre nem is vágyom.