A legjobb kezekben

 

Fűzpihék vattázó öröme a tájon,

szederbokor szívén sóhajt a zöld álom.

Szépségkék színesül szitakötő szárnyán,

gyönyörű, mint régi szobrokban a márvány.

 

Tengelic titkán tűnődik az értelem,

tollas ölelésben röpdös az érzelem.

Szédül a világban szelídség és vadság,

átjárja hitem a meztelen szabadság.

 

Fényekbe mártózom, csókom fenn az égen,

itt járok köztetek, régestelen-régen,

elkopott a sarum, a lábam sebekben,

vágyaim Istennél, a legjobb kezekben.