AKARSZ-E ÉNVELEM

Akarsz-e szépséges, hű tavaszom lenni?
Simogató csókkal, mosollyal ébredni?
Akarsz-e sok lopott friss cseresznyét enni,
azután órákig csak szerelmeskedni?

Döngicsélő réten darazsas ámulat,
vadvirágok között megriasztunk nyulat.
Karcsú derekadat bizsergető kéjjel
ölelem a szívem minden melegével.

Mámoros reszketés fel a magas égig,
odaadó tűz vagy és az vagyok én is.
Ne engedj el soha, ölelj, szoríts nagyon,
ez ér a legtöbbet, nem ám holmi vagyon!

Akarsz-e maradni vérem zuhogása,
világ elé állni, hogy mindenki lássa
vad-tiszta szenvedély vulkánozó vágyát,
érzésnek, a jónak, csupa ragyogását?!

Akarjál énvelem száz bajon nevetni,
őrizni e csodát, örökké szeretni!
Két karomba veszlek, nekem nem kell egyéb,
csak érezzem édes, kis szíved szerelmét!