• Magyar
  • English
  • Deutsch
  • Hrvatski
Betűméret
  • Magyar
  • English
  • Deutsch
  • Hrvatski

Bajai Városi Könyvtár Hírlevél

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Belépés

Honlap Archívum - Oldal

május 16th, 2018

Sötét lovas

Sötét lovas 1.

Indulj, paripám.
Hív az éjszaka.

Kalap a fejemen,
seprű alattam.

Villám cikázik az égen,
cirmosom otthon.
Hórihorgas az orrom,
számolom setét felhőimet.

Zeusz fegyvere előttem,
fellegekbe öltözik feketeségem.

április 18th

Barna lány, barna cipő; barna mosoly. - Expecto Patronum 2

Barna lány, barna cipő; barna mosoly. - Expecto Patronum 2

Véletlenül sodort ide a szél
és hozott magával reményt.

Csak néztem a perceket és a láthatatlan homokórát.
Nem vígaszt ad batyujában,
csak a furcsa megfoghatatlan valamit.

Kulcsolom ujjaimat és keresem a szót,
nézi tekintetem az étert.
Hol vagyok most?
A semmi tartalmas közepén?

Mindig, egész életemben csodáltam azt,
milyen csodálatos ez a világ
s harcoltam is érte.

A Zúzmara meséje

A Zúzmara meséje

/Expecto Patronum/

Hó lepi a kertet,
fényben alszik a táj.
Tűz segít neki,
hogy ébren maradjál.

Eltűntek az órák,
a percek semmivé lesznek.
Mi másra is lehetne gondolni így
a szeretet ünnepén?

Nekem csak felé járnak gondolataim.
Hol lehet most? Mi lehet vele?

Nevét suttogom magamban,
hontalan a remény bennem.

Erősen biztat a láng!
"Ne add fel, ne add fel."

Összetörtem már,
de mosoly emeli arcom.
Fuvallat tereli tekintetem a karácsonyfájára.

Betű nélkül

Lementem a strandra. Rátaláltam egy bilire.
Felnéztem az égre és éreztem, hogy itt nincs hideg.

Háromig számolok, aminek a vége kettő.
Megnézem a szorzótáblát, hiányzik - e egy vessző?

Medvetollas kiskalapom van brummogva rajtam.
Zöld bőrrel is megállapítom, hogy nem három pupillám van.

Sarokban állok a gömbölyű kék szobámban.
Az ajtót keresem, de csukott szemmel nem találom.

Vörösre festve a szemem, de ráragadt a tinta.
Lelocsolnak olajjal, de hiányzik a gyufa.

Megkötözött az álom, ezért fekszem ágyon.

augusztus 30th, 2017

Esőfüggönyben

Kíváncsi szemek kémlelik a vadont,
lopakodik a hajnal.
Madárcsicsergés nyitja a napot.
Szétnézünk Kolumbiában?

Szürkül az ég.
Gibbon terpeszt a fán,
a cerkófmajom vígan csemegézik.

Kicsi papagáj is akad itt,megnézi kicsinyeit.

Hét óra tájt járhat az idő,
itt vannak a fellegek.
Le is zúdul az áradat,
lazac család utazik a folyásban.

Barna medve várakozik,
vízeséss torkolatánál áll.
Élelmet még ugyan nem lelt,
grizzly szurkol neki a partról.

Makákó várakozik lombsátor alatt,

Éjszaka a vadonban

Alkonyodik, lefelé jár a nap már délután,
és még így is milyen szép a látóhatár!

Vadmacska lesi magának a környező vidéket,
farkas vonyítása jelzi,
elkezdődött az esti élet.

Aranysakál falkavezér áll az élre.
Sörény és vörös testvér őrködik még a völgyben.

Magaslatról villan egy szempár,
hiúz tartózkodik éberen a sziklán.

Közeledik viszont valami, egy újabb szempár,
teljesen leszállt az éj,
az ő bundája is sötét.
Ragadozó macskánk vadászni indulna,
de nagy veszély kerekedik.


Naptár

H K S C P S V
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
 
 
 

Érdemes elolvasni!

 Schäffer Erzsébet

Elszoktunk a csodáktól. Megy az élet, minden ki van számítva, nem történik semmi rendkívüli... (...)
Kislánykoromban volt egy szokásom: a csodavárás. Ha nagyon szerettem volna valamit,
akkor behunytam a szemem, és háromszor balra megpördültem a sarkamon.(...)
Egyszer megpördültem, és mikor kinyitottam a szemem, hát ott állt valaki. 
A csodákat nem kell lebecsülnie az embernek, s ha nem várjuk őket,
akkor is vannak. Szóval, ha valaki megkapargatja a saját életét, és
a kicsi pillanatokat összesöpörgeti, nagyon sok van, egészen biztos. 
Az emberek végigcsinálják a történeteket, és valahol a jóra várnak.
Valahogyan mindig ez derül ki: a jóra várnak. Még ha nincs is a homlokára írva,
és a világ a felszínen nem erről szól, de mégis ez van, mert enélkül semmi nem működne.

 

Kapcsolat